„Ez már nagyon régen volt” – mondja Martín Hacthoun. Ő a Prensa Latina kubai hírügynökség szerkesztője. „Obama alatt sem voltak szoros kapcsolatok az USA-val, de volt közeledés és jobb megértés” – mondja, Obama 2014-től 2017-ig tartó, hivatali idejének utolsó éveire utalva. Az USA agresszivitása Kubával szemben, amelyet az 1990-es évek elején az ENSZ New York-i tudósítójaként első kézből tapasztalt, ezekben az években csökkent. „Visszatekintve boldogabb idők voltak, ami a kubai gazdaságban is tükröződött”.
Volt egy enyhe gazdasági fellendülés, és javult az ellátási helyzet. „Nem annyira maga az USA, hanem harmadik országok használták ki az olvadást, hogy Kubával kereskedjenek, virágzott a turizmus, sétahajók kötöttek ki a havannai kikötőben. Mindez több bevételt generált. Gazdaságilag jobban álltunk” – mondja Hacthoun.
De aztán 2017-ben jött Donald Trump, és Obama közeledését felváltotta a „maximális nyomásgyakorlás politikája”. A Trump által Kuba ellen bevezetett szankciók a legkeményebbek John F. Kennedy elnök (1961-63) óta. Korlátozta az amerikai állampolgárok Kubába való utazását, feketelistára tett több olyan kubai céget, amelyekkel amerikai állampolgárok nem köthetnek üzletet, csökkentette az amerikai nagykövetség személyzetét Havannában az állítólagos „hangtámadások” miatt, és aktiválta azt a törvényt, amely lehetővé tette, hogy amerikai bíróságokon kártérítési pereket indítsanak olyan cégek ellen, amelyek a forradalom után államosított kubai ingatlanokat használnak. Röviddel hivatali idejének vége előtt Trump az országot „terrorizmust támogató országként” is átminősítette. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi a nemzetközi pénzügyi tranzakciókat Kuba számára.
A választási kampányban tett ellenkező értelmű bejelentésekkel ellentétben Joe Biden elnökként soha nem tért vissza Obama olvadási politikájához. Ellenkezőleg: éppen a múlt héten az amerikai külügyminisztérium ismét a „terrorizmust támogató államok” közé sorolta Kubát Irán és Észak-Korea mellett. „Biden szinte teljesen helyben hagyta Trump szankcióit, és Trump agresszív retorikáját is fenntartotta” – fejezi ki csalódottságát Hacthoun. „Ez elkedvetlenítette és kiábrándította a kubai népet”.
Az amerikai blokádpolitika szigorítása, a világjárvány miatt visszaeső turizmus – amely fontos deviza-forrás -, valamint az élelmiszerek és az üzemanyag világpiaci árának emelkedése súlyosan érintette az importfüggő kubai gazdaságot. Ehhez jönnek még az ország saját strukturális politikai hibái. A 2021 elején végrehajtott valutareform még tovább szította az inflációt, és sok nehézséget okozott a kormánynak. Kuba mély gazdasági, energetikai és ellátási válságban van. Az államnak hiányoznak az alapvető élelmiszerek, a gyógyszerek és a benzin. Több mint egymillió kubai – a lakosság tíz százaléka – fordított hátat a szigetnek az elmúlt három évben. Az egykor példamutató egészségügyi és oktatási rendszerből mára orvosok és tanárok hiányoznak. Október közepe óta a gyengélkedő elektromos hálózat háromszor teljesen összeomlott – az elöregedett szovjet típusú fűtőművekhez nincs üzemanyag és pótalkatrész. Két hurrikán és egy földrengés további terhet rótt Kubára.
És már készülődik a következő katasztrófa. Marco Rubio lehet az új amerikai külügyminiszter. A floridai republikánus szenátor, akinek szülei még a forradalom kitörése előtt elhagyták Kubát, kulcsszerepet játszott Trump szankciós politikájának elindításában első hivatali ciklusa alatt. Rubio többször is „bűnöző rezsimnek” bélyegezte a havannai kormányt. Sok minden utal tehát arra, hogy Washington Kuba-politikája még agresszívabbá válik. „Rubio megszállottsága Kuba iránt inkább ideológiai és politikai, mint gazdasági jellegű” – mondja Hacthoun. „Mi mást tehetne Trump és Rubio?” – kérdezi. „Törölhetik a járatokat. Vagy megnehezíthetik az átutalásokat. Vagy…” Oké. De ezzel olyan kubai családokat sújtanak, amelyeken az amerikai kormány állítólag segíteni akar”.
Rubio kinevezése annak a jele lenne, hogy az USA nagyobb figyelmet fordít Latin-Amerikára, amely sokáig nem volt prioritás. John S. Kavulich, a New York-i székhelyű USA-Kuba Kereskedelmi és Gazdasági Tanács elnöke blogjában azt írja, hogy valószínű, hogy Rubio alaposan megvizsgálja, és ha szükséges, visszafordítja mindazokat a lépéseket, amelyeket a Clinton-kormányzat óta a Kubával szembeni feszültség enyhítésére tettek. „Ez a lehető legrosszabb rémálmot jelenti mindenki számára, aki Kubára összpontosít – és ez akár négy évig is eltarthat”.” Más elemzők úgy vélik, hogy különösen a Kubával üzletelő magánszemélyek és vállalatok elleni szankciókat fogják szigorítani.
Hacthoun szerint ma már lényegében nincsenek valódi kapcsolatok a két ország között, hanem főként konfliktusos kapcsolatok, még akkor is, ha bizonyos területeken, például a kábítószer elleni küzdelemben együttműködnek. „Mi kubaiak felkészültünk erre” – mondja Hacthoun, utalva Trump második ciklusára és egy esetleges Rubio amerikai külügyminiszterre. „Minden marad a régiben”. Hacthoun úgy véli, hogy az USA részéről több kísérlet lesz arra, hogy „a meglévő elégedetlenséget kihasználva olyan kontextust teremtsen, amely ürügyet szolgáltat a »humanitárius beavatkozás« igazolására”. Washington várhatóan keményebb álláspontot képvisel Kubával szemben, ami valószínűleg meghosszabbítja a válságot a szigeten, és tovább fokozza az elvándorlást.
Írta: Andreas Knobloch
Forrás: ND
